Natura 2000
tájékoztatás
Földhivatali bejegyzés Natura 2000-et érintő tervek engedélyeztetési szempontjai

ÉLŐHELYVÉDELMI IRÁNYELV ÚTMUTATÓ
"A kiegyenlítő intézkedések az adott tervhez vagy projekthez kötődnek, és túlmutatnak az élőhely- és a madárvédelmi irányelv alapján "rendesen" végzett tevékenységen. Céljuk az, hogy ellensúlyozzák a projekt negatív hatását, és pontosan az érintett fajok, illetőleg élőhelyek által elszenvedett negatív következményeket egyenlítsék ki. A kiegyenlítő intézkedések csak "utolsó mentsvárként" jöhetnek szóba. Csak akkor szabad ezzel a lehetőséggel élni, ha az irányelvben előírt egyéb óvintézkedések nem biztosítják a kívánt hatást, ugyanakkor már megszületett a döntés, hogy a tervet vagy projektet a Natura 2000 alá tartozó természeti területre gyakorolt negatív hatás ellenére is meg kell valósítani."

ÉLŐHELY VÉDELMI ÚTMUTATÓ ELÉRHETŐ

Mi a Natura 2000?
Az intenzív gazdasági fejlődés, a környezeti erőforrások fokozódó mértékű kihasználása a viszonylag érintetlen, természetes állapotú élőhelyeket a töredékére csökkentette, ezzel együtt a bennük élő fajdiverzitás és számos faj egyedszáma is drasztikusan csökkent.
A természeti örökség megőrzésének igénye nyomán kialakuló természetvédelem végül felismerte, hogy a fajok hatékony védelme csupán élőhelyeikkel együtt, komplex ökológiai rendszerben történhet.
E stratégia szellemében hozta létre az Európai Unió a Natura 2000 természetvédelmi hálózatát. A Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a biológiai sokféleség megőrzését a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük megóvásához, illetve helyreállításához. A Natura 2000 a fenntartható fejlődés alapelvét előtérbe helyezve összehangolja a tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődési igényeket a természetvédelem céljaival.
A Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel.
Mi a Natura 2000 hálózat kialakításának alapja?
A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi hátterét az Európai Unió két természetvédelmi irányelve képezi. Már itt kiemeljük, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem azt kiegészítik.
A Natura 2000 hálózat az Európai Unió 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelvének, és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelvének végrehajtásaként kialakítandó területeket foglalja magába. Ezek a madárvédelmi irányelv végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területek és az élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges természetmegőrzési területek.
A Madárvédelmi Irányelv
A madárvédelmi irányelv - a Tanács 79/409/EK (1979. április 2.) sz. irányelve a vadon élő madarak védelméről - általános célja a tagállamok területén, természetes módon előforduló összes madárfaj védelme. Az irányelv 1. számú melléklet tartalmazza azoknak a madárfajoknak a jegyzékét, amelyek védelmére különleges madárvédelmi területet kell kijelölni a tagállamok területén. A különleges madárvédelmi területeket az 1. számú mellékleten felsorolt madárfajok közül a rendszeresen előforduló és átvonuló fajok jelentős állományainak otthont adó élőhelyek, valamint a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek alkotják. Az 1. számú mellékleten felsorolt madárfajokból 78 fordul elő hazánkban, amelyből 12 csak átvonuló vagy telelő faj.
Az Élőhelyvédelmi Irányelv
Az élőhelyvédelmi irányelv - a Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről - fő célkitűzése a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élőhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével.
Az irányelv írja elő az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását. Az irányelv rendelkezik a különleges természetmegőrzési területek kijelöléséről, melyet az 1. számú mellékleten szerepelő közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, és a 2. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű állat- és növényfajok védelmére kell kijelölni.
A jelölő fajok és élőhelyek, a "pannonikumok"
A közösségi jelentőségű élőhelytípusok listájára azok az élőhelytípusok kerültek fel, amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott életföldrajzi régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak. Közösségi jelentőségű fajokat a veszélyeztetett, a sérülékeny, a ritka vagy a bennszülött fajok adják. Az irányelvek eredeti mellékleteinek összeállításánál az unió területén előforduló fajokat és élőhelytípusokat vették figyelembe. A csatlakozó tagországok számos javaslatot tettek a mellékletek bővítésére.
Magyarország természetes élőhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képviselnek Európában. Az irányelv 1. számú mellékletén található élőhelytípusok közül 46, a 2. számú mellékletén felsorolt fajok és alfajok közül 40 növény- és 108 állatfaj fordul elő hazánkban. A Natura 2000 könnyebb kezelhetősége érdekében az EU területén kialakított biogeográfiai régiók közül pannon biogeográfiai régió csaknem teljes egészében Magyarország területére esik, számos csak hazánk területén előforduló élőhelytípust és fajt ún. "pannonikumokat" hordozva. Ilyen élőhely például a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok. A hazai flórában és faunában, a Kárpát-medence földrajzi adottságainak köszönhetően, magas a bennszülött (endemikus) fajok aránya, de maradványfajok (reliktumok) is szép számban akadnak, például a Kis- és Nagyszénás dolomit-sziklagyepein virágzó pilisi len (Linum dolomiticum), a Bükk, Börzsöny, Pilis és Gerecse néhány pontján előforduló magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) és a Visegrádi-egységben és a Pilisben cseres tölgyesekben honos magyar vadkörte (Pyrus magyarica). A gerincesek közül hazánk legveszélyeztetettebb alfaját, a rákosi viperát (Vipera ursinii rakosiensis) és egy jégkori reliktum alfajt, az északi pockot (Microtus oeconomus mehelyi) emeljük ki.
A kijelölés folyamata
A Natura 2000 hálózat területeit, vagyis a különleges madárvédelmi területeket és a különleges természetmegőrzési területeket a tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontokat szabad figyelembe venni, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet. A szakmai javaslatok alapján a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat. A javaslatoknak társadalmi szintű véleményeztetése következett ezt követően. A végső szakmai és közigazgatási egyeztetés felelőse a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium.
A különleges madárvédelmi területek (SPA)
A különleges madárvédelmi területek (Special Protection Area, rövidítve: SPA) kijelölésénél figyelembe vettük a Fontos Madárélőhelyek (Important Bird Area - IBA) magyarországi hálózatát, amelynek kialakítását a nemzeti park igazgatóságok és a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület által összegyűjtött adatok alapján végezték. A Fontos Madárélőhelyek azokat a nemzetközileg is kiemelkedő fontosságú területeket jelentik, amelyek kritikusak a vadon élő madárfajok populációinak fennmaradása szempontjából.
A különleges természetmegőrzési területek (pSCI, SAC)
A különleges természetmegőrzési területek (proposed Site of Community Importance, Special Area of Conservation) kijelölése három lépcsőben történik. Első lépésben a tagállamok összeállítják a javasolt különleges természetmegőrzési területek nemzeti listáját. A nemzeti listák alapján az Európai Unió Bizottsága a tagállammal konzultálva három éven belül kialakítja a közösségi jelentőségű területek végleges listáját. A tagállamok a jóváhagyott közösségi jelentőségű területeket hat éven belül kihirdetik különleges természetmegőrzési területként és biztosítják a területek kedvező természetvédelmi helyzetét. Fontos kiemelni, hogy a területek felterjesztésének időpontjától, függetlenül attól, hogy a javasolt terület elfogadásra kerül vagy nem, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a természetes élőhelytípusok, illetve a fajok élőhelyeinek leromlását. Ennek értelmében bármely projektre vagy tervre, amely jelentős hatással lehet a Natura 2000 területek természetvédelmi állapotára, veszélyezteti a területek állagát, hatásvizsgálatot kell végezni. A terv vagy projekt csak akkor hagyható jóvá, ha a közösségi jelentőségű fajok vagy élőhelytípusok fennmaradására az nem jelent veszélyt.
A védelem megvalósítása
A Natura 2000 területek kihirdetésétől fogva a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi állapotának megőrzése vagy elérése érdekében hozott intézkedéseket vagy korlátozásokat a természetvédelmi hatóság a területről készítendő kezelési irányelveket határozza meg. A különleges madárvédelmi területek esetében a kezelési irányelvek dokumentációjának elkészítésének határideje a kihirdetéstől számított 3 év. A különleges természetmegőrzési területek esetében a kezelési irányelv elkészítésének határideje a kihirdetés időpontja.
Az Élőhelyvédelmi Irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet elsősorban azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték.
A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható. Eddig a természetvédelemnek kizárólag hatósági eszközei voltak. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az Európai Unióhoz való csatlakozással erősebbé válik a támogatással egybekötött metódus, amelyben a természetvédelmi szempontból kedvező területhasználati, gazdálkodási módszer alkalmazása esetén támogatással segíti (hasonlóan az ÉTT agrár-környezetvédelmi csomag bevezető rendszeréhez). A gazdálkodóval kötött szerződés esetében a tulajdonos vállalja, hogy a területen a gazdálkodást a kezelési tervben foglaltak szerint végzi, például egy kaszáló esetében a kaszálást csakis a kezelési tervben meghatározott időpontokban végzi el.
Hazánkban 55 különleges madárvédelmi terület és 467 különleges természet-megőrzési terület került kijelölésre. E két területtípus részben átfed, összes kiterjedésük az ország területének közel 20 %-a, melyen a pannon biogeográfiai régióhoz kötődő élőhely típusok, valamint növény- és állatfajok fordulnak elő.
A terület kijelölését a legnagyobb körültekintéssel kell elvégezni. Ha az EU úgy találja, hogy a kijelölt területek elegendőek-e az irányelvben meghatározott célok eléréséhez vagy a tagállamok nem gondoskodnak a területek megfelelő védelméről, a tagországgal konzultációt, szakmai egyeztetést kezdeményez. Amennyiben az egyeztetések után is úgy ítéli meg, hogy a teljesítés hiányos, szankcióval élhet.
A szakmai javaslatok alapján hazánkban a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a hálózat területi lehatárolását és a jelölő fajok és élőhelyek meghatározását. A munka érdemi része 2003-ban zajlott le, melynek során - a természettudományos adatok alapján - topográfiai térképen történt meg a területek lehatárolása. Mivel a hazai jogrendben a területi érintettség a helyrajzi számok listájával jeleníthető meg, 2004. évben a KvVM TvH megbízásából a Földmérési és Távérzékelési Intézet elvégezte a lehatárolt területekre vonatkozóan a helyrajzi számok kigyűjtését. A kijelölt hálózat minisztériumi szintű egyeztetését követően megjelent a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet, mely a Natura 2000 hálózatot térképmelléklet és névlista formájában hirdette ki. A jogszabály 5. § (2) bekezdése értelmében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter közleményben jelentette meg az érintett helyrajzi számok listáját. A megjelenést követően 90 napon belül bárki észrevételt tehetett a területek jelöltségére vonatkozóan.
Az országon belüli jogalkotási folyamattal párhuzamosan hazánk hivatalosan is leadta az Európai Unió hivatalos szerveihez a Natura 2000 hálózatra vonatkozó részletes javaslatot, melynek megkezdődött a nemzetközi szintű ellenőrzése. A 2006. szeptemberében, európai szakértők részvételével lezajlott biogeográfiai szeminárium eredményeként az Európai Unió egyes fajok és élőhelyek tekintetében hazánk területén további területek kijelölését kérte.
A nemzeti lista alapján az Európai Unió Bizottsága a tagállammal konzultálva három éven belül kialakítja a közösségi jelentőségű területek végleges listáját. A tagállamok a jóváhagyott közösségi jelentőségű területeket hat éven belül kihirdetik különleges természet-megőrzési területként és biztosítják a területek kedvező természetvédelmi helyzetét.
Fontos kiemelni, hogy a területek felterjesztésének időpontjától, függetlenül attól, hogy a javasolt terület elfogadásra kerül vagy nem, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a természetes élőhely típusok, illetve a fajok élőhelyeinek leromlását.
Kutatás, monitorozás
Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhely típusok kutatására. Az Európában vadon élő madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást is elő kell segíteni. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek, de a hazánkban 1997-óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kidolgozott mintavételi eljárások jó alapot nyújtanak majd a Natura 2000 területek monitorozásához.
A védelem eszközei
Hazánkban a Natura 2000 területekkel kapcsolatos természetvédelmi eszközöket és célokat az európai közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet határozza meg. A jogszabály alapvetően két részre bontja a hálózatot: az egyéb jogszabályok alapján országos védelem alatt álló területeken továbbra is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása az irányadó. A hagyományos természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre vonatkozóan részletesen felsorolja a hatósági, illetve szakhatósági jogköröket, mellyel a jelölő fajok és élőhelyek védelme biztosítható (9. és 10. §). A 6. § (1) bekezdése értelmében a hatósági úton bevezetett korlátozások esetén kötelező az érintettek kártalanítása, melynek részletes szabályait a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 275/2004 (X.8.) Kormányrendelet tartalmazza.
A szabályozás fontos eleme, hogy bármely projektre vagy tervre, amely jelentős hatással lehet a Natura 2000 területek természetvédelmi állapotára, veszélyezteti a területek állagát, hatásvizsgálatot kell végezni. A hatásvizsgálatnak elsősorban a területen található 1. számú mellékleten felsorolt élőhely típusokra és a 2. számú mellékleten található fajokra kell összpontosítani. A terv vagy projekt csak akkor hagyható jóvá, ha a közösségi jelentőségű fajok vagy élőhely típusok fennmaradására az nem jelent veszélyt. Ha valamely kiemelt közérdek által kényszerítve egy tervet vagy projektet mégis végre kell hajtani, a tagállamnak minden kárpótló intézkedést meg kell tennie a Natura 2000 területek egységének megóvása érdekében.
Finanszírozás
A Natura 2000 hálózat fenntartására, kezelésére vonatkozóan az egyik legfontosabb új eszköz a területalapú támogatás, melyet a 275/2004. Kormányrendelet 6. § (2) bekezdés ír elő. A támogatási mód előkészítése jelenleg folyamatban van. A 8. § (1) bekezdés felhatalmazása alapján a területhasználati szabályokat Kormányrendelet határozza meg. Ennek koncepciója, hogy művelési áganként meghatározza azokat az alapvető gazdálkodási szabályokat, melyek a természeti értékek károsodásának kizárását, megelőzését biztosítják (pl.: környezetromboló tápanyag utánpótlási módok kizárása, elfogadható kaszálási módok és időpontok meghatározása, stb…), és ezen szabályozással arányban álló területalapú juttatást fizet az agrártámogatások eszközrendszerén keresztül. A területalapú támogatások rendszere a 2007-2013 közötti költségvetési ciklussal indul majd be, kereteit a 2007. július 1-étől érvénybe lépő Nemzeti Vidékfejlesztési Terv határozza meg. Várható, hogy a területalapú támogatásokon túl kialakításra kerül egy emeltebb szintű, önkéntes alapú támogatási rendszer is, mely már a kármegelőzésen túllépve, az élőhelyek és természeti értékek természetvédelmi kezelését és fejlesztését is biztosítaná. Ennek tervezett felépítéséről egyelőre nincsenek konkrét információk, de a természetvédelmi kezelési feladatok részletes kidolgozása megkezdődött.
A Natura 2000 területeken folyó természetvédelmi tevékenység támogatásának egyik fontos európai uniós eszköze a LIFE-Nature alap, melynek célja, hogy a Natura 2000 területek kezelését megvalósító mintaprojektek lebonyolítását szolgálja. Az elmúlt években több fajvédelmi programot és élőhely rekonstrukciót támogató LIFE pályázatot nyertünk el.